1.Jól ismert alakja vagy a kosárlabdának. Szinte nincs olyan játékos a megyében, illetve az NB2-ben, aki ne találkozott volna veled. Emellett nagy sport rajongó hírében is állsz. Mennyiben igaz rád a Ballislife életérzés?

Ameddig a világ kerek…

Labda pattogás nélkül nehezen tudom elképzelni a napjaimat. Ha tehetem, akkor játszom, ha nem akkor élőben nézem s végül leülök a tv elé. Ha van jó társaság, akkor játszhatom a kedvenc játékomat a kosárlabdát. Mindig amatőr státuszban kosaraztam, de mindig nagy odaadással. Nagy élmény volt számomra a megyei bajnokságban játszani. Megismerni új hasonló gondolkodású emberekkel, találkozni régi ismerősökkel. Játékvezetőként még fokozottabb ez az élmény! Teljesen másfajta világ nyílt meg. Nem csak a szűk környezetemben pattog a labda. Még több ismerős, jó barátságok. Ezek mind annak köszönhetőek, hogy nem hagytam abba, hanem újra és újra hagyom, hogy hatással legyen rám a labda, a pálya…

2. Játékvezetőként, mondhatni nem kis fába vágtad a fejszédet, hiszen a sportokban gyakran fellelhető szellemi és lelki felkészültség a játékvezetőkre hatványozottan igaz. Milyen gondolatok keringnek benned egy meccs előtt?

Az alapvetés, hogy egyszerű meccs nincs! Jobb felkészülten várni az eseményeket és kézben tartani a történéseket, engedni könnyebb a szorításból, mint az elengedett mérkőzést megfogni.

Ami a játékosnak a bemelegítés, az a játékvezetőnek a mérkőzés előtti készület szertartása. Illik megérkezni a csarnokba a mérkőzés előtt legalább egy órával. A kollégával, kollégákkal megérkezés után kicsit átbeszéljük mi is várhat ránk. Melyik csapat hol áll, milyen formában van. Kik a húzó játékosok, akikre figyelni kell, kik a renitensek, akiket szemmel kell tartani. Aztán a pályán a játékosok bemelegítése közben is ismerkedünk a csapatokkal. A pálya szélén átbeszéljük még egyszer mi is várhat ránk. Bemelegítés, kis mozgás. Aztán mikor feldobódik a labda, minden megváltozik. Már csak a játékosok vannak és a helyzetek amikre figyelni kell. Elmúlik az izgalom, feloldódik a feszültség. Hiszen csak azt kell tenni, amit az ember szeret csinálni...

3. Régi szólás, "a türelem rózsát terem", vagy "fát lehet hasgatni a hátán", ezek mind a birka türelmű ember jellemrajzára vonatkoznak. Mindig a kimért ember viselkedését gyakorlod, vagy előfordul, hogy egy-egy boxosabb meccs után kiengeded a gőzt az öltözőben?

Mint játékvezető kötelességem a higgadtság. Nekem szerencsés jellemem van, tényleg a birka türelem jellemez. Sokkal többet megengedek a játékosoknak, edzőknek, mint amit kellene. Sokkal hamarabb kéne a fegyelmezés eszközeihez nyúlni. A hangosan, személyeskedve reklamáló edző, a szabados szájú játékos nem való a kosárlabda pályára. Ezt még fejlesztenem kell.

A mérkőzés után ebben segít a meccs kiértékelése. Kollégákkal megbeszéljük mit kellett volna másképp csinálni. Ha beleszaladtunk valami helyzetbe, amit lehetett volna jobban kezelni, azt is átbeszéljük, hogy a következő hasonló esetben már jobb döntést tudjunk hozni. A pozitív dolgok kibeszélése is legalább olyan fontos történése a meccs lezárásának. Ez új lendületet ad a következőre.

4. Azt hiszem nem túlzás azt állítani rólad, hogy a rutin lengi körbe az ázsiódat. A saját játéktudásod fejlesztése mozgat a leginkább, vagy tudatosan készíted magadat a zöldfülű játékvezető társaid pátyolgatására? 

Mondhatni igen! Van mögöttem meccsrutin. A megye egyik legtöbbet foglalkoztatott játékvezetője vagyok. Szerencsés időbeosztásom van, jó főnökeim, akik lehetővé teszik, hogy „extrém” időben is el tudjak menni mérkőzést vezetni.Amikor tizenpár évvel ezelőtt átálltam a „sötét oldalra” nagyon jól esett a tapasztalt játékvezetők támogatása, tanácsa. Játékosként azt gondoltam, hogy menni fog ez pikk-pakk. Síp a szájba és fújok… Na persze nem volt olyan egyszerű. De sokat segítettek a rutinos kollégák. Ezt a megszerzett tudást most én is próbálom átadni a most belépő kollégáknak. Tanfolyamokon is aktív szerepet vállalok, elméleti és gyakorlati oktatásba is bekapcsolódok. Ahhoz, hogy jó játékvezetőt neveljünk, fontos a folyamatos kísérés, visszajelzés. A játékvezetői életút elején nagyon fontos, a megtartó légkör. Senki nem profiként kezdi. Viszont a pályán verseny zajlik. Valaki nyerni fog valaki veszíteni. S már az utánpótlás korosztályok elején is „vérre” megy a játék. Ha itt becsúszik egy rossz ítélet vagy éppen elmarad egy, azt az edzők, szülők, nézők néha túl erősen reagálják le. Saját tapasztalatom ez, kell ilyenkor egy tapasztalt kolléga, aki átsegít ezeken a helyzeteken. Kritikusan, de igazságosan elmondja mire kell figyelni, mit kell másképp csinálni.A saját tudásom fejlesztése legalább ennyire fontos. Csak így tudok nyugodt szívvel kiállni a pályára. Szerencsére eben nagy segítség a MKOSZ Játékvezetői Bizottsága. Jó bejáratott tesztekkel folyamatosan szinten tartható, sőt fejleszthető a tudásanyag. Szellemi (szabály ismeret), mechanika és videó jelenetek. A szabályismeret fontosságáról most nem beszélnék, hiszen ez alap. Azt mondják, hogy a kosármeccsen három csapat van a pályán: az egymás ellen küzdő játékosok és a játék lefolyását segítő játékvezetői team. Ha valaki látott már kosármeccset, akkor azt is észre vehette, hogy a játékvezetők is összehangoltan mozognak. Megvan mindenkinek a helye a pályán, mit figyel, miben dönthet, miben nem. Ennek elsajátításában és csiszolásában segít a mechanika teszt. A harmadik teszten videó jelenetekről kell eldönteni, hogy mi a helyes játékvezetői döntés. Ha a mérkőzésen felbukkan valami hasonló, akkor könnyebb a döntést meghozni.Persze a legfontosabb az aktív játékvezetés és a tapasztaltabb, magasabb szinten vezető kollégák figyelése.

5. Említetted korábban, hogy kézilabdában is jártas vagy. Játékosként és játékvezetőként is jeleskedsz ebben a sportban is. Hogyan tudnád összehasonlítani a kosárlabdát a kézilabdával, ha van számodra érdekes párhuzam? Minek a hatására lesz egy kézisből kosaras, vagy fordítva?

Igen! Kézilabdával ismerkedtem meg hamarabb. Szülőfalumban ez volt az iskolai sport. Már nagyon kis korunkban megismertettek a játékkal. Ha Nyíregyházára kerülök középiskolába, akkor most nem beszélgetnénk a kosárlabdáról. De Esztergomba kerültem, ahol viszont rám talált az örök szerelem: a kosárlabda. Négy év alatt szinte belém égették az edzőim a játék szeretetét. Jó iskolai csapatunk volt, szerettünk együtt játszani, edzéseket ki nem hagytuk volna a világ összes kincséért sem. Kimagasló eredményeink nem voltak, de a játék szeretete sokunkat mind a mai napig jellemzi. Gimis évek után volt pár év, amikor párhuzamosan mind a két sportágat űztem. Debrecenben kosaraztam, szülőfalum megyei csapatában kéziztem. Mind a két sportnak megvan a maga szépsége. Kézilabda úgy tűnhet durvább, főleg ha kosaras szemmel nézi az ember. Sokkal több a kemény ütközés, amire persze számít az ember. A kosárlabda akkoriban még inkább „úri” sport volt, minimális érintkezések játéka. Hál’ Istennek nem volt nehéz a váltás, hiszen mind a két sportot nagyon  szeretem. Örülök annak, hogy „szükségből” mind a két sporttal meg tudtam ismerkedni és ki tudtam magam próbálni benne. De ha megkérdezed, akkor azt mondom: kosaras vagyok!

6. Talán mondhatni közismert jelenség, hogy a tengeren túli kosárlabda és az európai változat merőben eltér egymástól. Az államokban gyakrabban engednek meg lépéshibákat, támadó faultokat, ha a játék látványvilága ezt indokolttá teszi. Voltál már olyan helyzetben, hogy szemet hunysz egy hiba felett, ha a meccs olyan forró, hogy nem akarsz "ünneprontó" lenni? Persze csak képletesen értve.

Játékvezetőként néha fáj, amit a tengeren túl „művelnek”. De persze tudom, hogy a Show-ért mindent. Játékvezetőkén, volt játékosként, próbálok mindig a játék szellemében vezetni. A néző nem azért jön ki egy mérkőzésre, hogy azt lássa, hogy minden szabály be van e tartva. Sokkal inkább azért, hogy jó játékot, sok kosarat, látványos szereléseket lásson. Én is ezért megyek ki mind a mai napig meccsre! Szerettem nézni, beleélni magam a jó játékba, együtt mozdulni a csapattal. Felugrani, ha valami olyan történik a pályán, ami extra: egy nagyszerű zsákolás, egy extra passz, óriási sapka!Igen, ha egy lépéshibával nem szerez előnyt a játékos, akkor azt nehéz szívvel, de elengedem. Persze az ilyesfajta „szabályszegéseknek” is meg van a helye. Utánpótlás korosztályban főleg a kicsiknél – U11-től U16-ig ­ még minden szabályt igyekszem szigorúan betartatni. Ha ebben a korban jól rögzülnek a szabályok, akkor felnőtten kisebb valószínűséggel fogja azt elkövetni. Ha a játékos jól tanulja meg a szabályokat, a mérkőzés is sokkal nyugodtabb: a játék folyamatos, az edző nyugodt, a játékvezető még inkább! :D

7. Mit üzensz az olvasóknak? Hol lehet veled összefutni? Elcsevegni a játékról? Esetleg pattogtatni, bombázni pár gólt? 

Az első és talán legfontosabb, játszd ezt a szép játékot. Ha teheted menj ki meccsre, szurkolj, légy te a hatodik játékos.

Legyél játékvezető! Jó csapat, jó emberek, jó lehetőségek. Nem sok olyan szakma van, ahol fennhangon fognak „dicsérni”!

Kosármeccseken többnyire kint vagyok, ott szívesen beszélgetek is a játékról is, játékvezetésről is. De fészbukon, ímélben is elérhető vagyok.

Forrás: I LOVE DUNKS - Facebook csoport