A kosárlabda sportág jellegéből eredendően családias társas játék. Ezért a kezdetekben a családtagok, barátok közül kerültek ki a szurkolók és a nézők.

Ezek közül szeretnék bemutatni egy-két „helyi” nevezetes személyt, akik szurkolásukkal, olykor vérmesebb hozzáállásukkal segítették gyermekeik, hozzátartozóik, ismerőseik csapatát.

Pécsett a kezdeti időkben Zeleni József ( ha jól emlékszem a nevére ) volt aki még a budapesti „kemény” játékvezetőkkel is felvette a kesztyűt a csapat érdekében.

Érdekes és harcos képviselője volt a sportágnak Meszler Lászlóné anyuka (fia László), Rab József (fiai:József és Gyula) és Harci Lajos (fiai:Lajos, László, István), apukák, akik szinte a végsőkig védték fiaikat, és játékostársait.

Nem szülők voltak, de hivatásukból – csapat szertárosok voltak – és a sportág szeretetéből kifolyólag szintén fontos szurkolók voltak: a PEAC csarnokban Csicskár József (fia Titi játékos volt), a PVSK csarnokban Csöndör János.

Komlón is szeretik ezt a sportágat és a játékosokat. Kárpáti Jenő, mint vezető, Hollós Rezső, mint szülő(Hollós Nusi apukája) , Újvári Józsefné mint anyuka, nagymama (Újvári Tünde anyukája, Miltner Szandra nagymamája), és  Czéder Attila (Cucus lánya játékos volt), is keményen kiálltak a csapat mellett.

Szigetváron, Itt időrendi sorrendben: Aschenbrenner Ilona – volt játékos – Kovács Ernő apuka (Tibu és Évi játékosok voltak) vittek sok színt a szurkolásba. 

Mohácson Mészáros Attila volt aki nem csak szurkoló, de a csapat segítője is volt.

És később így állt össze az un. „B” közép, melyet ma hatodik játékosnak is nevezünk