A Megyei Kosárlabda Szövetség az idén Falusi Tündét választotta meg eredményei alapján „Az év edzőjének”. Magasan volt a léc, hiszen ehhez „pusztán” két aranyra és egy ezüstéremre volt szükség. Honlapunk interjút kért a díjazottól.

Gratulálunk „Az év edzője” díjhoz! Mi volt a legfontosabb vonzóerő, hogy az edzői pályát választottad?

Falusi Tünde: Köszönöm szépen. Másodjára kapom meg ezt a díjat, és nagyon büszke vagyok rá! Kiskorom óta életem része a sport, fiatalon még nem is igazán fogalmazódott meg bennem az edzősködés, inkább mindig csak a sport, ezen belül is a kosárlabda közelében szerettem volna maradni, mint játékos. Imádtam erről tanulni, szinte minden tantárgy érdekelt a főiskolán és az egyetemen is. Szolnokra visszakerülve egyből adódott is az alkalom az elméleti tudásom gyakorlására. Fiatal pályakezdő révén jól kijöttem a gyerekekkel, és az évek alatt a pedagógiai tipológiámat is folyamatosan az adott korosztályhoz alakítottam.

Mióta edzősködsz, hol kezdted pályafutásod és melyek az eddig legjobb eredményeid, sikereid?

2006. szeptember elsején kezdtem el dolgozni a Szolnoki Sportcentrum és Sportiskola fiú kosárlabda szakágában. Az eredményeimet és sikereimet én inkább a gyerekekben mérem, így hozzá is kell nyúlnom a kupagyűjteményekhez, hogy pontosan le tudjam írni. Ez idő alatt úgy gondolom, mindenki szeretett hozzám járni edzésre vagy egyéni képzésre, és akinek tudtam, segítettem. Nekem ez a legfontosabb, meg az, hogy a gyerekek életének része legyen a kosárlabda és természetesen ebben hatalmas segítségemre voltak a szülők is, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok! Eredményeim: 2008-ban Megyei Előkészítő Bajnokság III. hely; 2009-ben Országos Kenguru Kupa Döntő VIII. hely U11; 2010-ben Országos Kenguru Kupa Döntő V. hely U11, Nemzetközi Torna Szentes I. hely U11, Megyei Bajnokság I. hely U11, Megyei Bajnokság II. hely U12; 2011-ben Országos Kenguru Kupa Döntő I. hely U11, „Az év edzője” díj; 2013-ban Országos Jamboree II. hely U11, Nemzetközi Torna Szentes I. hely U11, U12, Megyei Bajnokság I. hely U12; 2014-ben Országos Gyermek Kupa Döntő IV. hely U12, Bika Kupa II. hely Szolnok U12; 2017-ben a Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub Utánpótlás vezetője lettem, mely feladatkörben az volt a legfontosabb, hogy az ott nevelődő U18 és U20-as csapatot ismét döntő közelébe juttassuk. Már az első évben, 2018-ban bejutottunk az U20 négyes döntőbe, ahol IV. helyezést értünk el; 2019-ben Szolnokon rendezték meg az U20-as döntőt, ahol III. helyezett lett a csapat; 2020-ban pedig sajnos a COVID- játvány közbeszólt a bajnokság márciusban befejeződött, ahol az I. helyről vártuk volna a döntőt; 2022-ben -Országos Kenguru Kupa Regionális döntő I. hely U11, Megyei Bajnokság II. hely U11, Megyei Bajnokság I. hely U10, Megyei Bajnokság I. hely U9, „Az év edzője” díj.

Eredményekben gazdag évek állnak mögötted, látjuk, hosszú a lista. Milyen elvek, szakmai irányok alapján dolgozol?

Minden edző egy egyéniség, ez az egyéniség megmutatkozik az edzéseken. A szakmai irányok nálam sokrétűek, attól függ, milyen korosztállyal vagy hány éves gyerekekkel dolgozom éppen, mi a cél, és ehhez igazítom az egyéni, vagy csapatedzéseimet. Legfontosabb a pedagógia minden korosztályban, illetve a szakmai tudás folyamatos fejlesztése. Jelenleg az orvostudomány a leggyorsabban fejlődő tudományág, ezen belül is a sporttudomány. Sok fejlődési lehetőség van ma Magyarországon és külföldön is egyaránt, a szakmai irányok a kosárlabdában pedig azt veszem észre, hogy évről évre változnak, korosztályonként. Mint ahogy a test is, a genetika nagyban befolyásolja a szakmai irányok alapján felépített edzéseket. Én mindig az adott korosztály képességfejlesztésével kezdem a munkám és erre épül az összes többi mozgásanyag, ami egy sportágspecifikus kosárlabda anyaga.

Milyennek tartottad az idei megyei bajnokságot?

Jól megszervezett bajnoksárnak tartom a megyei bajnokságot, széles körben még a megyehatárt átlépve is találkoztam csapatokkal szinte minden korosztályban. U11-ig nagy lehetőség a gyerekek számára, hogy meccseket játsszanak, nem kell hosszabb távra utazni, ismerik is egymást. Jól elsajátítható a kosárlabda versenyszabálya. A játékvezetésben viszont fejlődnie kell!

Kérem, értékeld csapataid idei szereplését!

Nagyon meg voltam elégedve az idei évben a csapataimmal. Rám egy kicsit nagyobb terhet rótt ez az év, a három versenycsapat logisztikája, de a kollégám, Farkas Ádám segítségével egész évben zökkenőmentesen sikerült leegyeztetni a mérkőzéseket.

Hogy látod a megyei és országos utánpótlás helyzetét, melyek a legfontosabb megoldandó feladatok az edzőtársadalom számára?

Ez egy nagyon összetett kérdés, könyvet is lehetne ebből az egy mondatból írni. Országos szinten nagyon sok sportból, csapatsportból választhatnak a gyerekek, ez természetesen nagyon jó, hiszen sok sportág nemzetközi szintű Magyarországon. Most már a kosárlabda is! De ez versenysport, ami egy olyan motivációt és elhivatottságot igényel a játékosoktól, szülőktől és edzőktől egyaránt, hogy ha ebből a hármasból valamelyik hiányzik, akkor nem biztos, hogy minőségi munka folyik az edzéseken. Az se mindegy, hogy a minőségi munka mikor kezdődik, és természetesen minden korosztályban máson kell, hogy legyen a hangsúly. De a legfontosabb, hogy a JÁTÉKOS MIT SZERETNE ELÉRNI A SPORTBAN! Nagyon nehéz a „mai” gyerekeket motiválni, szoronganak, egyből meg akarnak felelni a szülőknek és csak a siker érdekli őket. Hamar feladják, és sok minden más dolog van, amit a mindennapos mozgás, edzés elé helyeznek. Hál’ Istennek, azért vannak kivételek, például az én csapataim sosem voltak ilyenek, de ehhez, az előbb említett hármasnak együtt kell dolgoznia minden egyes nap! Minden edző ki kell, hogy alakítsa a tudása legjobbján alkalmazott pedagógiát, technikai, taktikai oktatást és hiszem, hogy minden munka a mérkőzéseken, a csapatban, a gyerekekben megmutatkozik! A rossz is és a jó is! Mindezek mellett szerintem ez egy csodás szakma, amit tizenhat éve nem tudok megunni, kívánom és üzenem az edző kollégáimnak, hogy ezt csak addig szabad csinálni, amíg nem érezzük tehernek, tudunk példát mutatni, nem fogyunk ki a motivációból, a hitből, az elhivatottságból, a mérkőzések izgalmából, és a tanulási igényünkből.