Forrás: https://www.zalatajkiado.hu/2024/03/07/a-sors-idonkent-tragikus-rendezo/
Írta: Ekler Elemér

A sors időnként tragikus rendező

Emlékezés Szakony Juditra

Követte egykori kollégáját… Panácz Antal után immár Szakony Judit is egy más világból tekint vissza ránk.

Mindketten a zalaegerszegi Landorhegyi-iskolában tanítottak. S egykor a ZTE-ben kosárlabdáztak. Ráadásul nevelték ennek a szép és élvezetes játéknak az utánpótlását.

Gyermekkori emlékeim is fűződnek hozzá. A Berzsenyi utca 47-ben lakott egyik rokona és szeretett anyai nagyanyám is. Nem túl gyakran, de megfordult ott. S mivel a nyári és téli szünetekben – akkor még nem volt tavaszi és őszi lazítás – alig vártam, hogy ott legyek nagyanyámnál. Néha találkoztunk. Közös témánk nem volt, nem is lehetett, hiszen némi korkülönbség azért volt köztünk.

A kosárlabdapályán láttam gyakrabban. Még a Dózsa kisstadionban is. Aztán a ZTE színeiben.

Andráshidán kezdte a tanítást. Aztán a Hamburger, az átnevezés után a Landorhegyi-iskola testnevelés-biológia szakos tanára lett. Mellette a diáklányok kosárlabda-edzője.

A sors időnként tragikus dramaturg: nemrég kollégáját, Panácz Antalt temettük, most pedig Szakony Judittól búcsúzunk.

Nyugodjon békében!

Játszott, tanított, s nevelte az utánpótlást.
Fotó: Zalatáj

***

Múltidézés (balról) Révai Máriával, Varga Miklósnéval és Szakony Judittal.
Fotó: Zalatáj

Szakony Juditra a Zalatáj egy korábbi cikksorozatának epizódjával emlékezünk. Kortörténet is egyben… Az egerszegi női kosárlabdázás egy hosszú időszakának krónikája…

Ha a kosárlabda sportág női szakágának zalaegerszegi történetével szeretnénk megismertetni olvasóinkat, igencsak nehéz feladatra vállalkozunk. Számos klub nevéhez köthető e játék az elmúlt évszázad közepén a megyeszékhelyen, de sorozatunkban a ZTE-re kell összpontosítanunk. Velük kapcsolatban 1971-ben kezdődik az „időszámítás”, de nem szabad elfeledkezni az elődökről, a riválisokról.

Mint említettem, a kezdeti időszakban több női csapat is szerepelt egymás mellett, vagy után Zalaegerszegen. Segítségül hívtam Szász Edina 2000-ben született szakdolgozatát, aki a zalaegerszegi női kosárlabdázás történetét dolgozta fel. Ebben szerepel, hogy a II. világháború után a Zrínyi-gimnáziumban Ostoros Károly után Száraz István kezdett el foglalkozni a sportággal, különösképpen a leánycsapattal.

Zalaegerszegi Lokomotív, Zalaegerszegi Pedagógus, Zala Megyei Torna Egylet, Zalaegerszegi Építők, Zalaegerszegi Vörös Meteor, Zalaegerszegi Bástya, Zalaegerszegi Dózsa, Zalaegerszegi Törekvés, Zalaegerszegi MÁV Olg. SK, Zalaegerszegi Ruhagyár, Zalaegerszegi Előre, Z. Volán Medosz. Ugye hosszú a lista, ennyi női kosárlabda-csapat képviselte több-kevesebb sikerrel Zalaegerszeget ezekben az években.

1971-ben a Zalaegerszegi Dózsa kiesett az NB II-ből. Miután az NB III-ban való indulás költsége szinte azonos volt, mint a korábbi költségvetés, a belügyi klub megszüntette szakosztályát. A szabaddá vált játékosokból a ZTE megalakította női csapatát, s Raffai Imre edző vezetésével elindult az NB III-as bajnokságban.

A bemutatkozás nagyszerűen sikerült, hiszen pontveszteség nélkül lett bajnok a ZTE női kosárlabda-csapata. Idézzük fel az akkori főszereplőket! Szakony, Kamondi Czainkóné, Balaskó, Pajor, Piteczky, Tóth, Imre J., Zaják, Egervölgyi, Barta, Kovács, Varga.

Az 1972/73-as bajnokságban az újonc ZTE célja a megkapaszkodás volt. Ezt sikeresen teljesítette, hiszen a negyedik helyen végzett. A csapat gerincét tapasztalt játékosok alkották, de Raffai Imre jó érzékkel épített be fiatalokat, akik közül Piteczky Erzsébet tagja lett az utánpótlás válogatott keretének.

Ha a zalaegerszegi női kosárlabdázás történetéről írunk, sok játékos nevét kell megemlíteni. Az előbb idézett időszakból azonban három nevet feltétlenül ki kell emelni. Mindhárman több egyesületben játszottak, a közös nevező a ZTE-ben eltöltött időszak. Szakony Judit, Révai Mária és Varga Miklósné sok-sok szállal kötődött az egyesülethez.

Szakony Judit több egerszegi klubban is szerepelt. A Zalaegerszegi Dózsa játékosaként súlyos sérülést szenvedett, amit a lila-fehérek nem is tudtak kiheverni, hiszen kulcsjátékosuk nélkül kiestek az NB II-ből. Szakony Judit a ZTE-ben folytatta, majd ott is fejezte be játékospályafutását.

– Utána – mint aktív pedagógus – edzőként szolgáltam a sportágat a dr. Mező Ferenc Sportiskolánál és a ZTE-nél. Felsorolni is nehéz, hogy hány tehetséges fiatal fordult meg nálam, a teljesség igénye nélkül említem Varga Judit, Gergály Ágnes, Szőke Ildikó, Piteczky Erzsébet, Kozáry Ágnes (aki később olimpikon atléta lett – E.E.) nevét. 2000-ben aztán búcsút mondtam az edzői munkának is – mondja Szakony Judit.

A Dózsa-kisstadion építéséből is kivették a részüket a játékosok. Elől Szakony Judit, mögötte Tóth Ágnes, Révai Mária és Gombás Mária.
Fotó: archív

Varga Juditot említette az előbb  Szakony Judit. A fiatalon, tragikus körülmények között, autóbalesetben elhunyt korosztályos válogatott irányító édesanyja, Varga Miklósné szintén több egerszegi egyesületben szerepelt. A ZTE-ben eltöltött időszak után a Z. Volán MTE-hez igazolt, ott fejezte be pályafutását.

– Az aktív évek után egy ideig utolsó egyesületemnél az utánpótlással foglalkoztam. Ma már csak egyszerű szurkolóként kapcsolódom szeretett sportágamhoz – mondja Varga Miklósné, akinek férjére, a Zalaegerszegi Dózsa egykori kiváló védőjére, „Csimára” is nagy szeretettel emlékeznek vissza az egerszegi sportbarátok.

A trió harmadik tagja, Révai Mária nem kosárlabdázónak született. Ahogy mondják, az Isten is tornára teremtette. Ez a szenvedély a mai napig megmaradt. Ennek ellenére „mellékesen” szinte valamennyi egerszegi női kosárlabda-csapatban megfordult, természetesen a ZTE-ben is.

– A kosárlabda és a torna töltötte ki pedagógusi pályafutásomat is – mondja. – Edzőként az iskolában, a Z.Volánnál és a ZTE utánpótlásánál olyan neveltjeim voltak, mint Farkas Sándor (a ZTE férficsapatával kétszer nyert bajnoki címet – E.E.), Baki Gergely, Kerkai Mária, Selmeczi Zsuzsanna és Sávoly Mária.