AZ ÉV JÁTÉKVEZETŐJE HISZ A JÓ KOMMUNIKÁCIÓBAN
07
Jul
2022
AZ ÉV JÁTÉKVEZETŐJE HISZ A JÓ KOMMUNIKÁCIÓBAN
Július 7, csütörtök  |  14:54

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség minden évben elismeri a játékvezetők munkáját, melyet „Az év játékvezetője” címmel jutalmaz. Az idén a Játékvezetői Bizottság javaslatára a díjat Fenyvesi Zénó kapta. Ebből az alkalomból honlapunk interjút készített vele, melyet az alábbiakban adunk közre:

Gratulálunk „Az év játékvezetője” kitüntetéshez! Mi adta a motivációt ahhoz, hogy a játékvezetői pályafutást válaszd?

Fenyvesi Zénó: Köszönöm szépen! Gyerekkorom óta kosárlabdázom, az utánpótlás korosztályok után a megyei felnőtt bajnokságban játszottam a Szolnoki MÁV együttesében, amikor egy mérkőzés után a Megyei Szövetség elnöke, Balogh László odajött hozzám, és megkérdezte, lenne-e kedvem elvégezni a játékvezetői tanfolyamot? Igent mondtam, és utólag azt kell mondanom remekül döntöttem, ugyanis nagyon jó élményekkel gazdagodtam, illetve sok új ismerőst szereztem a pályán belül és kívül is.

Mikor vezetted az első mérkőzésedet, emlékszel-e, hogy mely csapatoknak, izgultál-e, mik voltak az első benyomások?

F.Z.: Emlékszem, egy amatőr középiskolás mérkőzést fújtam életemben először 2012-ben, Törökszentmiklóson. Nagyon izgultam, és nehéz volt az elején átérezni azt, hogy én irányítom a meccset, bele kell fújni a sípba, nekem ez az elején egyáltalán nem jött át, bizonytalan voltam, emiatt ki is hagytam három szezont, amikor viszont visszatértem, már idősebben, jobban át tudtam érezni a dolgokat, és próbáltam elindulni az úton, ami a fejlődéshez vezet.

Tudjuk, nem könnyű a játékvezetők élete, Te hogy birkóztál meg a kezdeti nehézségekkel?

F.Z.: Karrierem elején, amikor U11-U12-es korcsoportoknak fújtam meccseket, elkövettem alapvető hibákat, rossz döntéseket hoztam, amiket aztán megbeszéltem a társaimmal, a mérkőzés ellenőrök tanácsokat adtak, illetve az edzői reakciók is segítettek, ezekből nagyon sokat tudtam fejlődni, és szezonról szezonra a mai napig próbálom fejleszteni a tudásomat, a szabályismeretemet.  Hat szezonon vagyok túl eddig, ebből az első évek voltak a legnehezebbek, belerázódni, pontosan tudni a szabályokat, jó mechanikát használni, eladni az ítéleteket, ezek mind sok időt igényelt, hogy megtanuljam, de még küzdök vele.

Vannak, akik nehezen dolgozzák fel a „beszólásokat”, Neked hogy sikerült?

F.Z.: Szerencsésnek érzem magam, hogy kosárlabda játékvezető vagyok, még pedig azért, mert eddigi tapasztalataim alapján az utánpótlás mérkőzéseken nem szoktak durván beszólni, lehet mondani, hogy kulturáltak a szülők és a nézők annyira, hogy nem szidnak hangosan. Ezt fociban nem lehet eljátszani, ott már a legkisebb korosztályban is sokkal több obszcén szót kapnak a játékvezetők. Utánpótlásban nem szokott probléma lenni, az edzők nagyon nagy százaléka korrekt, nem jellemző a technikai hiba, a megyei felnőtt bajnokságban viszont már sokkal több konfliktus ér, amit meg kellett tanulni kezelni. Az elején nehéz volt megszokni a rossz reakciókat, amik egy fújás után érkeztek, és össze is tudtak zavarni, viszont ezt próbálom egyre jobban levetkőzni. Ebben a szezonban sokkal több technikait adtam, ami eddig rám nem volt jellemző. Itt szeretném kiemelni a Szövetségnek azt a remek döntését, hogy felveszik a mérkőzéseket, amit aztán ki lehet elemezni, mit hibáztam, hová kellett volna helyezkednem, egyes játékosok színészkedését kielemezni, amit aztán nem tud eladni a következő mérkőzésen, mert már fel leszünk rá készülve.

Van-e saját filozófiád a játékvezetésről?

F.Z.: Igen, de ez az évekkel együtt változik. Kezdő koromban egy komolyabb utánpótlás meccs előtt, izgulva mindig arra gondoltam, hogy fújjuk le balhé nélkül, akkor már jók vagyunk. Később ez változott, az új cél az lett, hogy a társammal jó szellemben fújjuk az adott mérkőzést. Mivel ez elcsépelt lett, és évről évre fejlődök valamiben, így jelenleg az új filozófiám a jó kommunikáció. Meg kell tanulni helyesen kommunikálni az edzőkkel, a játékosokkal és a társakkal. Ha ez megvan, akkor sokkal jobban elfogadnak. Itt Benczúr Tamást szeretném kiemelni, akit szinte még soha nem láttam technikait adni, hanem a legtöbb szituációt megpróbálja megbeszélni, így jobban elfogadják a döntéseit. Ezen nekem még dolgozni kell.

Melyek voltak az eddigi legrangosabb meccseid? Eljutottál-e országos döntőkre?

F.Z.: Nagyon sok remek mérkőzést volt lehetőségem fújni, de amit kiemelnék, az az idei Szolnoki Olajbányász-Falco KC U20-as rangadó, ami hosszabbításba torkollott, és úgy lett vége a meccsnek, hogy nem tudta egyik csapat sem azt mondani, hogy a bírók miatt kaptunk ki. Kiemelném még az idei megyei felnőtt döntő második mérkőzését. Lelkileg nagyon fel voltam készülve, az első mérkőzést is kielemeztem, úgyhogy a felkészüléssel nem volt probléma, az is egy szoros meccs volt, és a társak, akik vagy a helyszínen tekintették meg, vagy később megnézték, tőlük szintén pozitív visszajelzést kaptunk, annak is örültem nagyon. Országos utánpótlás döntőn kétszer is volt lehetőségem részt venni, az elmúlt években U16 Leány „B” döntőn szerepeltem, ahol sok új tapasztalatot szereztem, kiléptem úgymond a komfort zónámból, ismeretlen helyszínen, idegen csapatoknak fújni mindig kihívás, hiszen senki nem ismer senkit, így az elején lehet, kevésbé fogadnak el. Jövőbeli célom, hogy „A” döntőn is szerepet kapjak, remélem lesz rá lehetőségem egyszer.

A „madarak azt csiripelik”, hogy az idén keretet fogsz váltani, felfelé. Milyen érzésekkel várod a megmérettetést? Hogyan készülsz rá?

F.Z.: Számomra ez egy óriási dolog. Amikor elkezdtem az egészet, nem gondoltam soha, hogy esetleg magasabb szinten is ki tudom magam próbálni, úgyhogy számomra ez egy nagyszerű kihívás, aminek megpróbálok eleget tenni. Köszönöm a Megyei Szövetségnek és a Játékvezetői Bizottságnak, hogy bizalmat szavaztak nekem, azon leszek, hogy rászolgáljak erre. Természetesen először sikeres fizikai tesztet kell futni, ami számomra mindig kihívás volt, de idén időben elkezdek felkészülni rá, és reménykedem a sikeres tesztben.

Mik a terveid a pályafutásod következő éveire?

F.Z.: A fejlődés. Ez egy könnyű kérdés. Fejlődni szakmailag, fizikailag és emberileg is. Nagyon előre viszont nem szoktam tervezni, mert akkor biztos nem úgy fog történni, ahogy elképzelem. A következő szezonban megpróbálom felvenni az NB.II. ritmusát, megtanulni magasabb fault határt fújni, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Évekkel ezelőtt Jászberényben rendeztek NB.I/A-s meccset, és az U20 után maradtunk azt megnézni. A végén be tudtunk menni az öltözőbe. Emlékszem, a Fodor Attila, Ádám József, Pozsonyi László hármas fújt, valamint Bogárdi János volt az ellenőr, és miután meghallgattuk az értékelést, Fodor Attila bemutatott bennünket a többieknek, akik nagyon rendesek voltak velünk, megkérdezték, mi a célunk a játékvezetéssel? Én pedig azt mondtam, hogy nincs célom. Odamegyek, lefújom balhé nélkül, hazamegyek, ennyi. Ezen úgy megrökönyödtek, hogy elkezdtek tanácsokat adni nekem, és az nagyon jól esett. Ez egy olyan élmény, amire a mai napig emlékszem, pedig már jó pár éve volt. Szeretnék mindenkinek kellemes nyarat kívánni, és sok sikert kívánok a csapatoknak a következő szezonban!

 

 

Megyei szövetségek