Néhány napja jött a szomorú hír, hogy Szolnok város szülötte, a Jászai-díjas magánénekes, operettprimadonna, Tiboldi Mária életének 85. évében, szeptember 8-án, csendesen elhunyt. Pályája során több elismerésben is részesült, a Budapesti Operettszínház Örökös Tagja, Robert Stolz-aranyérmes, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Velence város díszpolgára, Nívó-díjas, a Maritim díj, a Szolnokért Emlékérem arany fokozata és a Kálmán Imre emlékplakett birtokosa.

Gyermekkorát Szolnokon töltötte, majd a család Budapestre költözött. Édesapja, Tiboldi Tibor, testnevelő tanár volt a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, ahol a megyében elsőként honosította meg a kosárlabdát, amely a mai napig is a legnépszerűbb sportág nem csak Szolnokon, hanem megyénkben is. Emlékét kis kiállítás őrzi a Verseghy Gimnáziumban.

Tiboldi Mária művészi pályafutását, bármerre is járt a világban, sikerek övezték. Az operett nagykövete volt. Művészi munkája példaértékű, hálásak és büszkék lehetünk rá!

Szolnoki múltját sohasem feledte, amikor csak tehette, hazalátogatott.

- A Megyei Kosárlabda Szövetség 2007-ben elhatározta, hogy díjat alapít a sportágban betöltött elévülhetetlen szerepük és életpályájuk tisztelete jeléül azon sportemberek számára, akik sokat tettek a megyei kosárlabdázásáért. A Díj elnevezésén nem sokat dilemmáztunk Bernáth András főtitkárral, ki más is lehetett volna, mint Tiboldi Tibor. A díj alapításához azonban szükségünk volt a család támogatására. Sohasem feledem, kicsit tartózkodóan, ám tisztelettel fogadtak bennünket, és láttuk, hogy Mária asszony nagyon örült a felkérésnek. Teljes szívéből támogatta a díj alapítását. Ezt követően nem múlt el úgy esztendő, a Covid idejét leszámítva, hogy ő ne jött volna el a díjátadónkra, amelyeken aktív szerepet játszott.

„Kedves Balogh Úr!, Kedves László! - egyszer így, egyszer úgy mondta. Kedves hangja most is itt csilingel fülemben, nehéz lesz nélküle,  már nem beszélgethetünk jókat, s nem ehetek az általa féltve őrzött és termesztett bazsalikomból. Szívesen jött Szolnokra, ebben hű társa volt férje. Ám mindig hozott magával valakit kedves családjából, büszke volt rájuk. Egy alkalommal még énekelt is nekünk, feledhetetlen élmény volt mindenki számára. A fiatalabb generáció már kevésbé ismerte, de gondolatai számukra iránymutatóak voltak. A Tiboldi díjasokkal bensőséges kapcsolatot alakított ki. Egyik személyes találkozásunk során felkértük egy édesapjáról szóló visszaemlékezés megírására. Előkerültek a régi fényképek, levelek, okmányok, amik még megmaradtak, papírra kerültek a családi legendák. Egy kincs került ki kezei alól, Az életformáló ember – Emléktörténetek apámról címmel. Édesapja iránti rajongása, tisztelete minden oldalon tetten érhető. Ezt a kis könyvet azóta is minden évben megkapják a Tiboldi Díjasok. A család elkötelezettségét, tiszteletét ékesen bizonyította, hogy a számára is becses ereklyét, édesapjának eredeti testnevelő tanári oklevelét Szövetségünknek ajándékozta. Bár ugyan már kicsit gyengébb volt, de ez évben még el tudott jönni közénk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Fáj, hogy nincs többé, de emléke mindig velünk marad! - Balogh László elnök

Temetésére 2023. szeptember 20-án, 15,00 órakor kerül sor a velencei temetőben.