I. ZOUNOK KUPA: AZ MTK VITTE EL A SERLEGET

Serdülő felkészülési tornát rendeztek a B. Nagy Pál Sportcsarnokban január 25-én. Az I. Zounok Kupát a Szolnoki Sportcentrum és Vármegyei Szövetség közösen szervezte, és a szezon felénél jó lehetőséget kínált a csapatoknak az edzésen tanultak gyakorlására. A hazai csapatot Szpiró Balázs lányai alkották, akik először a Mezőberény ellen léptek pályára és nagyon sokáig szoros mérkőzést tudtak játszani a Keleti regionális bajnokság győztesével. A másik elődöntőben az MTK és a PVSK lépett pályára és a fővárosiak éltek a mérkőzés elején megszerzett előnyükkel, így a döntőbe jutottak. A bronzmeccsen a tartalékos szolnokiak remekül játszottak a PVSK ellen, három negyeden keresztül úgy tűnt, akár győzelmi esélyük is lehet, de a végére megnőtt a különbség a vendégek javára. A döntőben az MTK és a Mezőberény egy színvonalas, küzdelmes csatát vívott, ahol a hajrában a budapestiek akarata érvényesült és így ők nyerték a tornát.

Eredmények:

Szolnoki Sportcentrum - Mezőberényi KK 51-67 (23-20, 11-15, 10-16, 7-16)

MTK Budapest - PVSK NKA 75-47 (21-15, 13-6, 24-10, 17-16)

A 3. helyért:

Szolnoki Sportcentrum – PVSK NKA  58-82 (12-14, 19-17, 20-16, 7-35)

Az 1. helyért:

Mezőberényi KK - MTK Budapest  57-70 (6-26, 21-8, 18-16, 12-20)

A különdíjasok: Fehér Blanka (Szolnoki Sportcentrum), Sajgó Dóra (Mezőberényi KK), Tüske Petra (MTK Budapest), Szerecz Borka (PVSK NKA)

Szpiró Balázs: „Először is gratulálok mind a nyolc játékosomnak, akik végig küzdötték a két mérkőzést, főleg Dorogi Dórinak, aki U12-esként kisegített minket! A tornára tudatosan nálunk erősebb csapatokat hívtunk, akikkel a szezon első felében már találkoztunk. Ebből adódóan nagy reményekkel vártuk, hogy a korábbi összecsapásokhoz képest hol tartunk egymással. A torna hetén a remények napról napra szépen elfogytak, ahogy sorra betegedtek le a gyerekek. Gyakorlatilag kettőt tudtunk edzeni a torna előtt, amit a csapatból nyolcan tudtak vállalni. Mindkét mérkőzés forgatókönyve hasonló volt, három negyeden keresztül meccsben tudtunk lenni, ekkor kezdtünk el fáradni, főleg fejben. A bronzmérkőzés utolsó negyedére még előnnyel fordultunk, a fáradtság azonban sok ki nem kényszerített hibát eredményezett. Összességében, a körülményekhez képest nincs okunk szégyenkezni, mind egyénileg, mind csapatszinten voltak bőven pozitívumok, volt, akinek a teljesítménye számomra is kellemes meglepetés volt.”